Krusovszky Dénes -
Utolsó hajnal az Orizabán
Hogy a megbocsátás mit jelent, arra
most már semmi kedvem nincs válaszolni,
de lassan mindent megemésztek, mintha
egy nagyobb test gyomra lennék, és erre
csak most jöttem volna rá. Feloldom a
hajnalt, az összes gúnyos nevetést, meg-
feszülő izmot. Míg a napfelkeltét nézik
mellettem, ráfröccsenek csendben
az arcukra - vegyük úgy, hogy én ezzel
búcsúzom. A tengerfenék kegyetlen,
ezt mondtam egyszer, de akkor a felszín
még kegyetlenebb. A megbocsátásról
tényleg nincs mit mondanom, a hajó mint
egy gyáva állat, hirtelen megremeg.
(Új forrás 2010/4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése